2016. március 29., kedd

Bevezetés

Igen,eljutottunk idáig is.. Itt állok a szerelmem,Dominick előtt és próbálok szerelmet vallani, sőt inkább búcsúzkodni. Hosszú történet,hogy hogyan jutottam el idáig.De nektek most inkább el is mesélem, hogy megértsétek ezt a szituációt.
 Miért búcsúzkodom? Kicsaptak a sulimból.Nem olvastál semmit félre. Én és az osztályfőnököm már a 9.-től kezdve utáljuk egymást, már 10. féléve van. Minden veszekedésünk után egy osztályfőnökivel jutalmazott. Szóval gyűltek az osztályfőnökik, míg végül igazgatóivá nem alakítottam egyet...
 Azt mondta ,hogy nekem csak hamis barátaim vannak,amivel igazából rávilágított az igazságra. A barátaimnak csak akkor léteztem ,ha valami segítség kell nekik, bezzeg eddig senki sem ért rá, amikor nekem kellett volna.Igen..az igazság,ami nekem ott és akkor túlságosan is fájt. 
Pofon vágtam,amivel elhallgatott. Gúnyos mosolyra húzta a száját. Nekem pedig akkor esett le,hogy csak is erre várt,hogy kicsapathasson.Csak sajnos már akkor késő volt... 
Mi a helyzet Dominickkal? Tipikus menő srác, akiért minden lány oda van, köztük én is, aki a ranglétra alján helyezkedik el, kevés választ el a lúzer szinttől.Sajnos van csaja,amivel megközelíthetetlen. De én elértem a lehetetlent, és összehaverkodtam vele, pontosabban megtetszett neki az a nagy szám. Igen,az ami a végzetemet okozta... 
Miért úgy búcsúzkodom tőle,mint ha soha többé nem találkoznánk? Mert ez igaz is.Pár nap múlva a családommal(anyával) húzunk is külföldre.. Én azt nem tudom merre,de anyám igen, és ez a lényeg. De most vissza a jelenbe. -
Oké, figyu, elköltözünk -igen,mindenki így tudta, hogy csak elköltözünk - és azért hívtalak ide,hogy normálisan elköszönhessek. 
Csalódottság ült ki az arcán amitől elcsodálkoztam, de lepleztem. 
-Pontosan hova? -érdeklődött.
Aztán soha sem láttam még ilyet az arcán,szóval nem tudtam kivenni,hogy mit is érezhet.
-Külföld. 
Lesütöttem a szemem,és magamban átkoztam azt a drága osztályfönökömet, aki idáig juttatott el... Felszisszent. 
-Az elég gáz. 
-Ja, de ne sírj már - kezdtem röhögni. 
-Mi? Én nem is... 
-Persze,akkor hajolj közelebb ,hogy megnézhessem. 
Tudom ósdi trükk...de nála bevált, mert mosolyogva közelebb hajolt. 
-Ég veled-suttogtam és egy puszit nyomtam a szájára. Miért is? 1. barátnője van 2. nem tudom hogyan kell csókolózni.Elfordultam ,majd elindultam. Megfogta a csuklóm és visszahúzott. -Mondtam már ,hogy ne... 
Úgy Istenigazából megcsókolt. Olyan jó érzés volt, hogy ha egy másodpercnél is tovább tartott volna tuti ott kellett volna összekaparni a földről... 
-rinyálj- fejeztem be a mondatomat amibe a csók előtt kezdtem. 
-Nem lehetne ,hogy itt maradsz? 
-Akit kicsaptak, az nem maradhat-keserűen elvigyorodtam. 
-Komolyan kicsaptak? 
Nem akartam neki mondani semmit, bólintottam. Sietősen megindultam, hazaszaladtam és elbőgtem magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése