2016. március 30., szerda

4. Fejezet

~Szerda~ 
Olvastál már valaha egy könyvet? Azt hiszem itt van az a bizonyos meghatározó pillanat, amikor rájössz ,hogy semmi sem volt tökéletes, az életed is csak most változik meg. Nem is húzlak tovább, mindent részletesen elmesélek... 
Ma reggel fejfájásra keltem, szóval a napomat a gyógyszer keresgélés kezdte. Meg is találtam azt a huncutot. A kedvenc pólómat vettem fel. Galaxy mintás.Fekete tépett gatyát vettem fel, jól állt, mert miért ne?Cipő fel, ajtó ki.Az én pasim álldogált odakint. Egy puszit nyomtam az arcára, vagyis csak akartam volna, ha az a köcsög el nem fordítja a fejét és bele nem dugja a nyelvét a számba. És mindezt a nyitott ajtó előtt. 
-Hülye -motyogtam zavaromban. 
-Valld be ,hogy élvezted puszedli. 
-Ez az első nyelves csókom, már hogy ne élveztem volna? -lesütöttem a szemem és elvörösödtem. Adam belém karolt és gyakorlatilag elrángatott a suliig.Nagyban beszélgettünk magyar óra előtt, amikor az ofőnk rontott be a terembe, nem pedig a nyelvtan tanár. 
-Figyeljetek picit, és akkor hamarabb szabadultok tőlem! 
Természetesen mindenki csupa fül volt.Imádjuk a tanárt, kedves és barátságos. 
-Új tanuló jött hozzátok, nem is húzom a szót,gyere szépen be. -mondta az osztály főnök. 
Bejött egy nagyon helyes fiú.Első ránézésre deszkásnak nézett ki. Barnás szőke haj, barna szemek, amikben el lehet veszni. Egyszóval TÖKÉLETES. A csajok rögtön ráfigyeltek. Innentől kezdve itták minden szavát... 
-Dominick White vagyok, külföldről érkeztem, eléggé összevesztem egy tanárral, ezért veszélybe került a kettesem. 
A lányok hangosan felröhögtek én pedig lefagytam. Ez nem lehet AZ a Dominick. 
 -Ide költöztem, mert azt a tanárt messze el akarom kerülni. 16 éves vagyok, a Szent. Ignácz Középiskolából kerültem ide. 
Minden diák felém fordult. Volt meg bennem annyi ön kontroll ,hogy vállatrántcsak ami azt jelentette ,hogy nem ismerem. Pedig nagyon is ismertem. Üdv újra Dominick... 
-Azt hiszem mindent elmondtam magamról - egy olyan mosolyt villantott amibe újra beleszerettem. De én ezt nem akarom! Valaki jelentkezett. 
-Van barátnőd? -Már nincs... 
Ha lehet ezt mondani nem akadt itt olyan lány aki ne rá figyelt volna. A fejemben mondatok kavarogtak, miközben mindjárt elsírtam magam. Minek pont ebbe a suliba jött? Felismert, vagy nem? És a legfontosabb... Vajon szeret még? Az idegességtől már szinte az ájulás kerülgetett. Körülnéztem a terembe, ahogy már bent is volt a nyelvtan tanár. Az ofőnk mint ha felszívódott volna,Dominick pedig a mögöttem lévő helyen trónolt. Mekkora mázlim van, pont nő. Jelentkeztem. 
-Tanár nő, kimehetek a mosdóba? 
-Miért? 
-Tetszik tudni, női bajok. 
-Persze, menj csak. 
Kiballagtam, de mint ha a tanár még ezt mondta volna ,hogy de aranyos ez a mai fiatalság...hát ő tudja.Nem bírtam tovább elrohantam a mosdóba, nekidőltem a hideg csempének ,hát ha az lehűt.Nem éppen sikerült. Eleredtek a forró könnyeim.Befogtam a számat, nehogy leégessem magamat...Igen a "nagy" Beth itt pityereg a mosdóban egy fiú miatt.
2 percig sírtam aztán megmostam az arcom.Még jó, hogy utálom a sminket, mert elég viccesen festenék. A hajamat egy picit a szemem elé tettem, csak éppen hogy eltakarja, de a mikor visszaértem Adam (a pad tàrsam) ezt sajnos észrevette. 
-Mi a baj katica? -suttogta, miközben oldalba bökött. 
-Este gyere át, mesélek valamit... 
Perverz vigyorra húzta a száját. 
-Idióta -nevettem el magamat vörösen. 
-Megkérdezhetem ,hogy mi olyan vicces? -nézett felénk a tanárnő.
                                                                ~Dominick szemszöge~ 
Amióta idejöttem le sem bírtam venni a szememet erről a csajról. Elbűvölt engem. Tudom ,hogy nem a külső számít de... Miután visszajött a mosdóból a kisírt szemei csillogtak. Nem hinném hogy azért ment ki, mint amit mondott...De aztán ahogyan láttam ,hogy a padtársára nézve elvörösödik,ráadásul még a tanár is rájuk szólt féltékenység fogott el.Miközben ők magyarázkodtak a tanárnak odafordultam a pad társam felé.
 -Ő ki? -mutattam a barna melíros hajú csajra. 
-Óh, haver, nem jó választás... Ő Beth, a suli legmenőbb és legszebb lánya - úgy nézett ki,mint aki komolyan gondolja - ráadásul foglalt -szomorodott el, majd miután megérdeklődtem volna a fiú nevét rögtön a szavamba vágva folytatta- a padtársa, Adam. 
Akkor jutott az eszembe ,hogy ha azt a bizonyos Bethet megakarom szerezni elég sok dolgom lesz. Egész nap meg akartam szólítani, de úgy tűnt mint ,ha került volna. De elcsíptem egy pillanatot amikor éppen nem figyelt. Mögé lopóztam és megkopogtattam a vállát.... 
                                                              ~Elizabeth szemszöge~ 
Majdnem szív rohamot kaptam amikor Dominick mosolygós arcával találtam magam szemben. Hirtelen vacilláltam ,hogy eljátsszam ,hogy rosszul vagyok, és elájulok, de úgy döntöttem inkább meghallgatom. 
-Szia Dominick White vagyok, de hívhatsz Nicknek , téged hogy hívnak?
Mindezt mosolyogva mondta. Egy kicsit fel voltam háborodva mert nem ismert fel, de azért meg is nyugodtam ,hogy annyira megváltoztam ,hogy már felismerhetetlen lettem. Na akkor lepjük meg "Nicket"... 
-Szia, Elizabeth Fox vagyok, képzeld én is pont a Szent Ignácz Középsuliból jöttem, csak sajnos kicsaptak. Ha jól emlékszem akkor még pont ismertem egy hozzád hasonló Dominick White nevű valakit...Milyen nagy véletlen, nemde?
Ha most Dan itt lett volna tuti elkezdett volna topogni (igen az a Dan) és azt kiabálta volna ,hogy "Jaj, aranyos gúny" 
Visszatérve a storyhoz eléggé sikerült meglepnem. 
-Most hagylak ,hogy megemészd ezt az egészet -keserű mosolyra húztam a számat, megfordultam és elfutottam. 
A kapuban ott vár Adam. Hazaballagtunk én pedig elmeséltem neki a Dominick storyt. Hát mit ne mondjak tátva marad a szája a végére.Finoman megcsókolt én pedig belekapaszkodtam. Mivel itt aludt ma kicsit feszengtem, de nem történt semmi. Ilyen volt ez a sors döntő nap. Maradtam volna itthon fejfájásra hagyatkozva reggel. 
Jobban is jártam volna...

3. Fejezet

~Kedd~ 
Reggel felkeltem és sajnos a mára beígért házikba kezdtem. Gyakorlatilag fél óra múlva letudtam az egészet, és a betervezett másfél órába bőven belefértem.Lefordítva az értelmesek nyelvére volt egy szabad órám a suli kezdete előttig. És mivel imádok csavarogni úgy gondoltam miért ne menjek le a közeli játszótérre. Felvettem egy fehér pólót amin egy nagy fekete virág volt meg a tegnapi gatyám tépetlen változatát. Kivonultam a szobámból , összedobtam magamnak egy kiadós vajas kenyeret és már száguldottam is tovább a kijelölt agyi szintemnek való helyre. 5 perc alatt ott is voltam és már a fülhallgatómmal már meg is támadtam a kedvenc kék üléses hintámat.Azt hiszem erre van az a fantasztikus mondás: Zene be, világ ki. Rengeteget hintáztam csukott szemmel. 
-Őhm, mit csinálsz nyuszi fül? 
Ezt a hangot, felismertem. 
-Jaj, Adam-baba- röhögtem el magamat, ki sem nyitva a szemem, pedig már megálltam- mi járatban vagy errefelé? 
-Semmit aranybogárkám csak gondoltam közlöm hogy 8 órácska már 10 percecskével is elmúlt. -Fenébe. Felálltam a hintáról és egy hatalmas pofont lekevertem...magamnak. 
-Jó ég Beth, jól vagy? - jött oda hozzám Adam, komolyabb fejet vágva. 
Megfogta az állam kényszerítve ,hogy a szemébe nézzek. 
Nektek elmondom, azt a pofont azért adtam magamnak ,hogy nehogy elsírjam magam. Tudjátok, egyedül élni kutya nehéz dolog, 16 évesen, barátok nélkül pedig főleg. Most te is azt kérdezed, hogy ,ha menő vagyok akkor miért nincsenek barátaim? Nem akarok több hamis barátot.Igen, bevallom annak a banyának igaza volt... 
És Adam? Neki vannak más haverjai és ezt tiszteletben tartom.Cifra lelkizésemet magammal a valóság szakította félbe, vagyis a pasim aggódó kékeszöld szemei.Ha nem ilyen pillanat lett volna, tuti másnapig nézegettem volna, de sajnos nem volt rá időm. 
-Totál jól vagyok - hazudtam a szemébe, nem is, inkább a szeme közé. 
Nekem nagyon nehéz hazudnom, de ez azért még is könnyen megy.Felsóhajtott.
-Erre még visszatérünk cica. 
A falhoz szorított és megcsókolt. Pont ez kellett az akkori állapotomra. Segített helyrerázódni. A szomorú csak az volt, hogy rohanhattunk a suliba. A tanár nem írta be a késést a feltétele az volt,hogy valamelyikünknek ötösre kell felelni.Adam 4-as 3-as tanuló vagyok.Az eddigi dogák és feleletek szerint... Mindent tudtam az eddigiekből. Adam nagy nehezen beleegyezett, de az arcán az "ezt totál buktuk" tükröződött ki. 
5*-re feleltem a tanárom nagy meglepődésére. Game over teacher [játék vége/vesztettél tanár] A pasim is csodálkozva nézett rám, én pedig rákacsintottam. Ez a nap szintén unalmas volt.Adam hazakísért én pedig minnél gyorsabban akartam szabadulni tőle, mert az végén még eszébe jut a reggeli eset, és rákérdez.Sikerrel jártam. Ez az este csak is az enyém. Én döntöm el ,hogy mit kezdek vele....
Gyorsan megcsináltam a házijaimat és tanultam egy kicsit. Egészen fél órát bajlódtam az egyik kémia feladattal. Mindenből hamisan vannak rossz jegyeim, kémiából viszont sík hülye vagyok. 
Baszhattam az egészet, felvettem egy kényelmes ruhát és mentem egy kicsit a kocsmába. Tudni illik én tényleg bírom a piát, nem úgy mint aki ezt mondja, és már az első pohár sör után fehérneműben Batmannak képzelve rohan ki a kocsmából hogy megmenthesse a világot... 
Imádok vedelni, egy pohár pia pedig bőven elég volt ahhoz,hogy ne legyek részeg. Nekem ez a stresszoldóm, nem a kábítószer vagy a cigi. Eleve maximum két hónaponta jövök erre a helyre, mert tudok mértéket tartani.
Most a következő kérdésre adok választ. Igen, 16 éves vagyok, de vannak bizonyos forrásaim... jóban vagyok a kocsmárossal, Lindával, aki ad piát.Végül megittam a piámat ,és hazaértem. Sokkal jobban éreztem magamat és így már könnyebben aludtam el.

2016. március 29., kedd

2. Fejezet

Kedves olvasó!
 Annyit rinyáltam már neked az életemről, hogy ideje megtudnod a nevem. Te jó ég! Egy rendes bemutatkozást sem kaptál! 
Elizabeth Fox vagyok ,ennek a sulinak csak Beth.16 éves lányka lennék. Mint már az elejéből meglehetett tudni foglalt. Na, de kezdjünk is a mesélésbe, mert izgalmas hetet éltem át, az egyszer biztos...
 ~Hétfő~
 Dumáljunk egy kicsit a hétfőről. Garfield valami eltitkolt rokonom lehet, hiszen az életem bármilyen tökéletes, nem jutott benne hely a hétfő szeretetének. Szóval, a telefonom riasztójára keltem, ami kakaskukorékolás. Utálom, pedig amikor beállítottam még viccesnek tűnt ,hajnali 6-kor viszont már egy cseppet sem...
Továbbá átkoztam magam, hiszen amikor ezt a szart állítottam át, az kezem egyel lentebb csúszott. 7-kor kellett volna kelnem, hisz a suli csak egy köpésre van a házunktól.Fixáltam a problémát, de visszaaludni sajnos egyenesen lehetetlen volt. Szitkozódtam hangosan egy sort, mivel ennek a háznak a lakos száma egyenlő az egyel. Magyarra lefordítva egyedül lakok a házban, mivel az anyukám munkája elég titkos és alig látom őt. Amikor utoljára infót kaptam tőle a munkája körül valami olyasmit mondott ,hogy kém. Nagy mindegy is nem érdekel. Továbbá apám még kiskoromban elhunyt, szóval nem is ismertem, testvéreim pedig nincsenek. Még csak az kéne...
Komótosan felöltöztem az őszi időjárásnak megfelelően (neon rózsaszín pulcsi, neon zöld "Utálsz? Felírlak a többi közé" felirattal, és egy tépett farmer.) Lesiettem a lépcsőn, Convers cipő fel, majd kinyitottam az ajtót. Adam ott állt velem szembe, teljes élet nagyságban. 
-De hamar felkeltél bogárkám.- kuncogtam. 
Igen, szétalázzuk a másikat ezekkel a becenevekkel. Elmosolyodott, majd megcsókolt. Elindultunk a suliba. Kézen fogva járkáltunk kb. mindenhova ahova mentünk. Egész úton mosolyogtam.Melegség öntött el, hogy Adam mellett lehettem.Egy pillanatra még azt is elfelejtettem ,hogy hétfő van. Amikor beértünk a suliba szökkenve mentem tovább. Adam elment átöltözni. 
-Mitől vagy olyan happy[boldog] ribi? - a dobhártyám kettészakadt ettől a hangtól.
 Ő ribancozott le, amikor 2 oldalán 1-1 pincsikéje volt, arcán 7(ha nem több) kiló vakolat, állása furcsa amolyan "hasat be,segget,mellet ki" beállás.Más szóval egy frissen mázolt ribizli pucsított előttem.
-Nekem csobogsz, kis patak?- fordultam felé, az előbbi mosolyom átváltott gúnyos mosolyba, hangom is csepegett a gúnytól. 
Aztán felismertem. Ő volt az aki a pasimnak tetszett. Hát, mit ne mondjak, a szerelem tényleg vak..vagy csak Adam. 
-Mit képzel magadról ,hogy elveszed tőlem Adam-babát? 
Kevés kellet,hogy el ne röhögjem magam. 
-Micsoda? - elnevettem magam, ahogyan a körülöttünk lévő tömeg.
Óh, észre sem vettem ,hogy elszaporodtunk. A csajszi mögött a gonosz mosolyt villantó barátom ácsorgott. Szinte pillantással vitattuk, meg ,hogy ezt a csajt most nagyon megfogjuk szívatni. Féltékenyvonat bekapcsolva. A tömegből Adam lépett elő mögém állt és látványosan lesmárolt. Ahogy gondoltuk, Ribizli köpni-nyelni nem tudott a látványtól. 
-Figyu cica - nézett a csajra a pasim - szerintem eltévedtél a cipőkiárusítás arra van - mutatott a sulival szemben lévő cipő boltra. 
A csaj elsírta magát, és futott a mosdóba. Megtapsoltak minket, lepacsiztunk, és mindenki ment a maga dolgára. A nap nagyon gyorsan eltelt, de attól még fárasztó volt. Óráról órára rohangáltunk 5 perc levegő vétellel,ami ugye a szünet. Adam mindig el- és hazakísért. Amíg én átöltöztem a discóba, addig beinvitáltam a barátomat is. Igen, minden hétfő este megyünk. Fiatal vagyok, nekem is jár a szórakozás. Elmentünk az említett helyre. A tulaj ,Dan (24 éves) mosolyogva ölelt meg engem, haverjával pedig lepacsizott. Igen a két 'fúdemenő', alias[más néven] Adam és én a legnagyobb discós haverja a városba. 
-Bethykém, de régen láttalak - nyomott barackod Dan a fejemre. 
-Igen, már hétfő óta 50 évet öregedtem, van 4 gyerekem, leadtam 15 kilót továbbá jártam a holdon is. - mondtam csupa aranyos gúnnyal.Erm... irónia.
Igen, Dan ezt szokta mondani ,amikor ilyeneket mondok. Buliztunk egy nagyot, otthon pedig immár egyedül dőltem az ágyba és vágtam be a szunyát. A házik ráérnek holnap reggel vagy akár órák előtt is...

1. Fejezet

*11. elején* 
Az életem fenekestül megváltozott. A barna, vállig érő hajamat derékig megnövesztettem, az alját szőkére festettem. Elől mind a két oldalon egy-egy tincset rózsaszínűre változtattam. A fiús ruhatáramat lányos ruhák lepték el. Ne tessék félreérteni, nem plázacicába alakultam át. Így próbáltam túljutni a múltamon. Igen, főleg rajta. Persze, ha szóba kerülne a neve, igen szépen sírnám el magam, de ezen még lesz mit változtatni..És elengedhetetlen kellék... na jó.. meglepő módon szereztem egy pasit is. Adamnak hívják. Összejövésünk története elég érdekes.
Volt egy lány, aki neki tetszett, és tudott arról,hogy a lány nem nézi őt senkinek. Valakivel ki akarta próbálni,hogy milyen lenne féltékennyé tenni őt. Itt jöttem én a képbe. Azért valljuk be, elég nagy átalakuláson mentem keresztül sikeresen.Hivatalosan is a menőkhöz tartozom, aki után csorog a fiúk nyála, és akit a lányok legszívesebben kibeleznének.Hát milyen barátságosak már az emberek, nem? A storyhoz visszatérve el kellett játszanom a barátnőjét.Igen,sajnos ebbe a pakliba beletartozott a random nyilvános smárolás. Például Adam egyszer közvetlenül, a lány mellett tepert le. A lány féltékeny arcát egy csók közbeni mosollyal nyugtázta.Ekkor kezdődött az igazi terv. A nyilvános szakítás. Mielőtt ezt az egészet elkezdte volna, a küldetés kezdetét egy kacsintással nyitotta,amit csak én láttam.
Ez volt a jel. Ideje lett egy veszekedés lezavarásának.Az egészet előre elterveztük. 
-A fenébe is, utálom , ha harapdálod a számat. 
Ennyi telt tőlünk. Az én hírnevem sem ment kárba, legalább egy kicsit vadabbnak látszódtam, és rajta sem volt semmi ciki. 
-Elegem van a parancsolgatásból, nem mondod meg,hogy hogyan csókolózzak. 
Ekkorra már elég nagy gyűrű lett körülöttünk, élén a kárörvendő Adam kiszemeltjével.Tudta ,hogy itt már bizony szakítás lesz. Óh, liba, kérem szépen itt a legszebb öröm csak is a káröröm. 
-Szakítok veled. 
-Nehogy azt hidd, mert én szakítok veled. 
Itt a terv alapján pofon kellett vágnom. Az volt a lényeg,hogy csak a hangja legyen nagy. Szegényen elég sokat kellett gyakorolni mire meglett, de hát a sikerért is meg kell szenvedni, én már csak tudom... Minden jól sült el, leszámítva az a pici kis bökkenőt, hogy a lány egy nagy kurva. Természetesen csak az ágyba vitte Adamot, aztán szakítottak. 
Mivel én is lelkileg sérült vagyok és ő is , ráadásul elég jól csókol,állítása szerint én is, ezért összejöttünk. 
De a francba is ő tökéletes a fekete haj,kékeszöld szem kombójával. Olyan jó,hogy az már nem is igaz. A napbarnított bőre meg csak rátesz a lapáttal. 
Szóval így jöttünk össze, a két csődtömeg. Hahahaah.. 
A suliról pedig annyit, hogy egyszerűen imádom. A tanárok nagyon kedvesek, és engedékenyek, nem úgy ,mint az EXosztályfőnököm. Attól a kriptaszökevénytől borsódzik a hátam. 
Tanulni az iskolában pedig gyerekjáték. 3-4-es tanuló vagyok. Jól van na, ha jó tanuló lennék az rontana az imidzsemen... 
Szóval egy álom ez az iskola, ja persze, addig a pillanatig amíg.. ne szaladjunk ennyire, majd idővel elérkezik az az életdöntő pillanat is amire még álmomban sem mertem volna gondolni. És én még azt hittem csak akkor változott meg az életem. 
Hát tévedtem, nem is nagyot...

Bevezetés

Igen,eljutottunk idáig is.. Itt állok a szerelmem,Dominick előtt és próbálok szerelmet vallani, sőt inkább búcsúzkodni. Hosszú történet,hogy hogyan jutottam el idáig.De nektek most inkább el is mesélem, hogy megértsétek ezt a szituációt.
 Miért búcsúzkodom? Kicsaptak a sulimból.Nem olvastál semmit félre. Én és az osztályfőnököm már a 9.-től kezdve utáljuk egymást, már 10. féléve van. Minden veszekedésünk után egy osztályfőnökivel jutalmazott. Szóval gyűltek az osztályfőnökik, míg végül igazgatóivá nem alakítottam egyet...
 Azt mondta ,hogy nekem csak hamis barátaim vannak,amivel igazából rávilágított az igazságra. A barátaimnak csak akkor léteztem ,ha valami segítség kell nekik, bezzeg eddig senki sem ért rá, amikor nekem kellett volna.Igen..az igazság,ami nekem ott és akkor túlságosan is fájt. 
Pofon vágtam,amivel elhallgatott. Gúnyos mosolyra húzta a száját. Nekem pedig akkor esett le,hogy csak is erre várt,hogy kicsapathasson.Csak sajnos már akkor késő volt... 
Mi a helyzet Dominickkal? Tipikus menő srác, akiért minden lány oda van, köztük én is, aki a ranglétra alján helyezkedik el, kevés választ el a lúzer szinttől.Sajnos van csaja,amivel megközelíthetetlen. De én elértem a lehetetlent, és összehaverkodtam vele, pontosabban megtetszett neki az a nagy szám. Igen,az ami a végzetemet okozta... 
Miért úgy búcsúzkodom tőle,mint ha soha többé nem találkoznánk? Mert ez igaz is.Pár nap múlva a családommal(anyával) húzunk is külföldre.. Én azt nem tudom merre,de anyám igen, és ez a lényeg. De most vissza a jelenbe. -
Oké, figyu, elköltözünk -igen,mindenki így tudta, hogy csak elköltözünk - és azért hívtalak ide,hogy normálisan elköszönhessek. 
Csalódottság ült ki az arcán amitől elcsodálkoztam, de lepleztem. 
-Pontosan hova? -érdeklődött.
Aztán soha sem láttam még ilyet az arcán,szóval nem tudtam kivenni,hogy mit is érezhet.
-Külföld. 
Lesütöttem a szemem,és magamban átkoztam azt a drága osztályfönökömet, aki idáig juttatott el... Felszisszent. 
-Az elég gáz. 
-Ja, de ne sírj már - kezdtem röhögni. 
-Mi? Én nem is... 
-Persze,akkor hajolj közelebb ,hogy megnézhessem. 
Tudom ósdi trükk...de nála bevált, mert mosolyogva közelebb hajolt. 
-Ég veled-suttogtam és egy puszit nyomtam a szájára. Miért is? 1. barátnője van 2. nem tudom hogyan kell csókolózni.Elfordultam ,majd elindultam. Megfogta a csuklóm és visszahúzott. -Mondtam már ,hogy ne... 
Úgy Istenigazából megcsókolt. Olyan jó érzés volt, hogy ha egy másodpercnél is tovább tartott volna tuti ott kellett volna összekaparni a földről... 
-rinyálj- fejeztem be a mondatomat amibe a csók előtt kezdtem. 
-Nem lehetne ,hogy itt maradsz? 
-Akit kicsaptak, az nem maradhat-keserűen elvigyorodtam. 
-Komolyan kicsaptak? 
Nem akartam neki mondani semmit, bólintottam. Sietősen megindultam, hazaszaladtam és elbőgtem magam.