2016. március 30., szerda

4. Fejezet

~Szerda~ 
Olvastál már valaha egy könyvet? Azt hiszem itt van az a bizonyos meghatározó pillanat, amikor rájössz ,hogy semmi sem volt tökéletes, az életed is csak most változik meg. Nem is húzlak tovább, mindent részletesen elmesélek... 
Ma reggel fejfájásra keltem, szóval a napomat a gyógyszer keresgélés kezdte. Meg is találtam azt a huncutot. A kedvenc pólómat vettem fel. Galaxy mintás.Fekete tépett gatyát vettem fel, jól állt, mert miért ne?Cipő fel, ajtó ki.Az én pasim álldogált odakint. Egy puszit nyomtam az arcára, vagyis csak akartam volna, ha az a köcsög el nem fordítja a fejét és bele nem dugja a nyelvét a számba. És mindezt a nyitott ajtó előtt. 
-Hülye -motyogtam zavaromban. 
-Valld be ,hogy élvezted puszedli. 
-Ez az első nyelves csókom, már hogy ne élveztem volna? -lesütöttem a szemem és elvörösödtem. Adam belém karolt és gyakorlatilag elrángatott a suliig.Nagyban beszélgettünk magyar óra előtt, amikor az ofőnk rontott be a terembe, nem pedig a nyelvtan tanár. 
-Figyeljetek picit, és akkor hamarabb szabadultok tőlem! 
Természetesen mindenki csupa fül volt.Imádjuk a tanárt, kedves és barátságos. 
-Új tanuló jött hozzátok, nem is húzom a szót,gyere szépen be. -mondta az osztály főnök. 
Bejött egy nagyon helyes fiú.Első ránézésre deszkásnak nézett ki. Barnás szőke haj, barna szemek, amikben el lehet veszni. Egyszóval TÖKÉLETES. A csajok rögtön ráfigyeltek. Innentől kezdve itták minden szavát... 
-Dominick White vagyok, külföldről érkeztem, eléggé összevesztem egy tanárral, ezért veszélybe került a kettesem. 
A lányok hangosan felröhögtek én pedig lefagytam. Ez nem lehet AZ a Dominick. 
 -Ide költöztem, mert azt a tanárt messze el akarom kerülni. 16 éves vagyok, a Szent. Ignácz Középiskolából kerültem ide. 
Minden diák felém fordult. Volt meg bennem annyi ön kontroll ,hogy vállatrántcsak ami azt jelentette ,hogy nem ismerem. Pedig nagyon is ismertem. Üdv újra Dominick... 
-Azt hiszem mindent elmondtam magamról - egy olyan mosolyt villantott amibe újra beleszerettem. De én ezt nem akarom! Valaki jelentkezett. 
-Van barátnőd? -Már nincs... 
Ha lehet ezt mondani nem akadt itt olyan lány aki ne rá figyelt volna. A fejemben mondatok kavarogtak, miközben mindjárt elsírtam magam. Minek pont ebbe a suliba jött? Felismert, vagy nem? És a legfontosabb... Vajon szeret még? Az idegességtől már szinte az ájulás kerülgetett. Körülnéztem a terembe, ahogy már bent is volt a nyelvtan tanár. Az ofőnk mint ha felszívódott volna,Dominick pedig a mögöttem lévő helyen trónolt. Mekkora mázlim van, pont nő. Jelentkeztem. 
-Tanár nő, kimehetek a mosdóba? 
-Miért? 
-Tetszik tudni, női bajok. 
-Persze, menj csak. 
Kiballagtam, de mint ha a tanár még ezt mondta volna ,hogy de aranyos ez a mai fiatalság...hát ő tudja.Nem bírtam tovább elrohantam a mosdóba, nekidőltem a hideg csempének ,hát ha az lehűt.Nem éppen sikerült. Eleredtek a forró könnyeim.Befogtam a számat, nehogy leégessem magamat...Igen a "nagy" Beth itt pityereg a mosdóban egy fiú miatt.
2 percig sírtam aztán megmostam az arcom.Még jó, hogy utálom a sminket, mert elég viccesen festenék. A hajamat egy picit a szemem elé tettem, csak éppen hogy eltakarja, de a mikor visszaértem Adam (a pad tàrsam) ezt sajnos észrevette. 
-Mi a baj katica? -suttogta, miközben oldalba bökött. 
-Este gyere át, mesélek valamit... 
Perverz vigyorra húzta a száját. 
-Idióta -nevettem el magamat vörösen. 
-Megkérdezhetem ,hogy mi olyan vicces? -nézett felénk a tanárnő.
                                                                ~Dominick szemszöge~ 
Amióta idejöttem le sem bírtam venni a szememet erről a csajról. Elbűvölt engem. Tudom ,hogy nem a külső számít de... Miután visszajött a mosdóból a kisírt szemei csillogtak. Nem hinném hogy azért ment ki, mint amit mondott...De aztán ahogyan láttam ,hogy a padtársára nézve elvörösödik,ráadásul még a tanár is rájuk szólt féltékenység fogott el.Miközben ők magyarázkodtak a tanárnak odafordultam a pad társam felé.
 -Ő ki? -mutattam a barna melíros hajú csajra. 
-Óh, haver, nem jó választás... Ő Beth, a suli legmenőbb és legszebb lánya - úgy nézett ki,mint aki komolyan gondolja - ráadásul foglalt -szomorodott el, majd miután megérdeklődtem volna a fiú nevét rögtön a szavamba vágva folytatta- a padtársa, Adam. 
Akkor jutott az eszembe ,hogy ha azt a bizonyos Bethet megakarom szerezni elég sok dolgom lesz. Egész nap meg akartam szólítani, de úgy tűnt mint ,ha került volna. De elcsíptem egy pillanatot amikor éppen nem figyelt. Mögé lopóztam és megkopogtattam a vállát.... 
                                                              ~Elizabeth szemszöge~ 
Majdnem szív rohamot kaptam amikor Dominick mosolygós arcával találtam magam szemben. Hirtelen vacilláltam ,hogy eljátsszam ,hogy rosszul vagyok, és elájulok, de úgy döntöttem inkább meghallgatom. 
-Szia Dominick White vagyok, de hívhatsz Nicknek , téged hogy hívnak?
Mindezt mosolyogva mondta. Egy kicsit fel voltam háborodva mert nem ismert fel, de azért meg is nyugodtam ,hogy annyira megváltoztam ,hogy már felismerhetetlen lettem. Na akkor lepjük meg "Nicket"... 
-Szia, Elizabeth Fox vagyok, képzeld én is pont a Szent Ignácz Középsuliból jöttem, csak sajnos kicsaptak. Ha jól emlékszem akkor még pont ismertem egy hozzád hasonló Dominick White nevű valakit...Milyen nagy véletlen, nemde?
Ha most Dan itt lett volna tuti elkezdett volna topogni (igen az a Dan) és azt kiabálta volna ,hogy "Jaj, aranyos gúny" 
Visszatérve a storyhoz eléggé sikerült meglepnem. 
-Most hagylak ,hogy megemészd ezt az egészet -keserű mosolyra húztam a számat, megfordultam és elfutottam. 
A kapuban ott vár Adam. Hazaballagtunk én pedig elmeséltem neki a Dominick storyt. Hát mit ne mondjak tátva marad a szája a végére.Finoman megcsókolt én pedig belekapaszkodtam. Mivel itt aludt ma kicsit feszengtem, de nem történt semmi. Ilyen volt ez a sors döntő nap. Maradtam volna itthon fejfájásra hagyatkozva reggel. 
Jobban is jártam volna...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése